1920-ban egy új üzemrész épült, majd 1925-ben a telepeket átvette a Hutter-féle tőkés társaság, s a gyár a Hutter Szappangyár Olajipari Rt. nevet vette fel. 1930-ban újabb tőkeösszevonás eredményeként Hutter és Level Rt. Lett a neve. 1932-ben újabb üzemrészekkel bővült a gyár, majd 1942-ben margaringyár is létesült. A gyár vezette be elsőként hazánkban a szappanalapú mosóporok, és súrolóporok gyártását. 1945-ben, a háború befejezésével az Olajgyár termelése szinte azonnal beindult. Első megrendelő a Vörös Hadsereg volt, aki fizetségként a dolgozókat élelmiszerrel és fűtőanyaggal látta el.

1946-ban fejeződött be a 13 emeletes, cellás rendszerű olajosmag-tároló siló, 500 vagon befogadóképességgel. Ekkor már az ország olaj és margarinszükségletének 63%-át a gyár állította elő. A margarin mellett keményítőt, gyertya alapanyagot, mosóport, étolajat gyártottak. 1948-ban államosították a gyárat, az első munkásigazgató Szente Ferenc volt, a dolgozók száma pedig 850 fő. Alig valamivel az államosítás előtt történt egy súlyos baleset a gyárban: 1947. november 25-én hajnalban az úgynevezett extrakciós üzemben hatalmas robbanás történt, kilométerekkel odébb is lehetett hallani a detonáció hangját. A szalagcsöveken átpréselt olajosmagvak ugyanis különböző gőzöket és gázokat bocsátanak ki, melyek különösen robbanásveszélyessé teszik a gyártási folyamatot. A robbanásnak egy halálos áldozata volt, és öten súlyosan megégtek.

1958-tól új termékekkel álltak elő: Liga margarin, Lucullus étolaj, Rapid gyorsmosópor, Ideál finommosópor, Tip tisztítószer. 1964-ben a gyár neve Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat lett.

1992-ben a gyár az olasz Cereol Rt.-hez került, pontosabban az olajmagfeldolgozó, étolajfinomító és palackozó üzem. 1996-ban vásárolta ki a Cereolból az Unilever a palotai termelés maradékát. 2006-ra az Unilevernek négy magyarországi gyára maradt: ezek között található a rákospalotai üzem, ahol margarin- és dresszinggyártás folyt, majd ezeket a tevékenységeket külföldre vitte a tulajdonos, ami a Rákospalotai Növényolajgyár végleges bezárását jelentette.

Az üzem területe 2006 óta üresen áll a Horváth Mihály u. 2. sz. alatt, jelenleg biztonsági szolgálat vigyázza. A Rákospalota múltjához tartozó, helyi védettséggel rendelkező Növényolajgyár a városképet meghatározó, építészetileg is különleges, ipartörténetileg is egyedülálló épületekből áll. A messziről, Rákospalota szinte minden pontjáról jól látható 13 emeletes siló Rákospalota jelképének tekinthető a templomtornyok mellett.

Forrás:

• Perczel Anna: A XV. kerület építészeti öröksége. 2012.
• Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből. Szerk.: dr. Czoma László.  Budapest, 1974.
• Értéktár – Rákospalotai Növényolajgyár (https://www.bpxv.hu/ertektar-novenyolajgyar)
• Rátonyi Gábor Tamás: A Rákospalotai Növényolajgyár története (https://bpxv.blog.hu/2012/09/26/a_rakospalotai_novenyolajgyar_tortenete)

A Rákospalotai Növényolajgyár bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Szarka Ferenc 1916-ban alapította a saját nevét viselő lakatosáru, gépjavító és szerszámkovácsáru üzemét Rákospalotán a Kiss Ernő utca 35-ben. Ez az üzem méhészeti eszközöket, autó- és kocsialkatrészeket, zsalukereteket, lakatos- és kovácsszerszámokat, kötélverő gépeket gyártott, de esztergályos, marós és gyalusmunkákat is elvállalt. A családi vállalkozásnak kezdetben 20-50, később 100 fő alkalmazotta volt.

A családfő 1946-ban hunyt el, neje, Szarka Ferencné, Tóth Lujza bár már 1942-től teljes jogú igazgatója volt a cégnek, jogilag csak 1947-ben vette át önállóan a vállalkozás irányítását. Nem sokáig vezethette a lakatosüzemet, mert azt 1948. december 23-án állami irányítás alá vették, majd 1950. március 2-án államosították. Ekkor nyílt a ma is ismert főtelep, amelynek egyik bejárata a Bácska utca 10-ben, a másik a Fő út 63-65-ben volt. Ezen a telken korábban Hajnal Miksa építőanyag- és fatelepe működött 1927-től 1948 tavaszáig.

Az 1960-as évek elején jelentős átszervezések kezdődtek a hazai iparban; a Rákospalotai Növényolajgyár is ekkor veszítette el az önállóságát, s lett a Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat egyik üzeme, a Járműfelszerelési Gyárat pedig a XI. Fehérvári úti volt Csonka Gépgyárhoz, vagyis az államosítás után már Kismotor és Gépgyárnak nevezett vállalathoz csatolták. Ekkor lett az addig önálló üzemből „a Kismotor” II. számú gyára 853 fős alkalmazotti létszámmal. A gyár ebben az időben már járművek fémszerelvényeinek és alkatrészeinek előállításával foglalkozott.

A gyár jellegzetesen szocreál stílusú, Bácska utcai központi üzemépületét (jelenleg Kormányablak) 1949-1955 között építették a BUVÁTI tervei alapján. 1968-ban a gyáregységnek négy telephelye is volt a kerületben: a precíziós öntöde a Kiss Ernő utca 35-ben, a galván- és csiszolóműhely a Kazinczy utca 29-31-ben, az Olajtelep az Ifjúgárda (ma: Károlyi Sándor) úton és az Aporháza utca 49-ben a munkásszálló, a keretgyártó és a TMK-műhely. A vállalatnak saját óvodája volt a Felszabadulás (ma: Szentmihályi) út 7.-ben, és egy, az NB III.-ba feljutó futballcsapata, a XV. kerületi Vasas (1967-ben szűnt meg).

1984-től a gyár stabilizálódott, a szocialista időszak kevés számú nyereségesen működő üzemeinek egyikévé vált. A rendszerváltást követően a korábbi NDK-s kapcsolatokat kihasználva elsősorban a német vasutaknak szállított felszerelést. 1994-ben munkavállalói résztulajdonosi program keretében privatizálták a gyárat, ami jelenleg zártkörű részvénytársaságként működik.

Forrás:

• Rátonyi Gábor Tamás: Száz éves a Kismotor- és Gépgyár II. sz. rákospalotai üzeme (https://bpxv.blog.hu/2016/02/16/kismotor_es_gepgyar_jarmufelszerelesi_gyar_jarmu_rt_rakospalota)

A Kismotor- és Gépgyár II. sz. rákospalotai üzeme bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

A Dozzi-féle szalámigyár államosítása után 1949. szeptember 15-től a Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat került a gyár helyére, melyben 1950. április 1-jén indult meg az üzemszerű termelés. A vállalat termékskáláján elsősorban ipari termékek szerepeltek: gépszíjak, műszaki szíjazatok, de készítettek bőrdíszműves termékeket (pl. táskákat, de motoros bukósisakot) is. A rendszerváltás után a vállalat termelése átalakult, ma több kisebb vállalkozásnak ad helyet a Wysocki utca 1. szám alatti épület. Az épület és a környező terület volt a forgatási helyszíne a 78-as körzet című filmnek, melyet 1982-ben forgattak (www.xvb.hu, no date).

Források:

• Horváth, C. (2019) ‘A szalámigyártás kezdetei – a Piazzoni – Dozzi, Meduna, Merluzzi, Braida – Paul, Del Medico, Molinari és Guglielmini szalámikészítők családfái’, Rákospalotaanno.hu, 8 February. Available at: https://rakospalotaanno.hu/2019/02/08/a-dozzi-szalamigyar/ (Accessed: 4 December 2021).
• www.xvb.hu (no date) ‘“Helytörténet Két Keréken” Kalandozások a XV. kerületben’. Available at: http://www.xvb.hu/ (Accessed: 4 November 2021).

A pesti szalámigyártás kezdeteiről Horváth Csaba készített egy igen részletes összefoglalót 2019-ben, mely a következő linken keresztül érhető el:

A Dozzi Szalámigyár bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.