2016-ban ünnepelte alapításának 100. évfordulóját a ma Járműszerelvényt Gyártó Zrt. néven ismert palotai vállalkozás. A vállalatot Szarka Ferenc alapította 1916-ban, később pedig a szocializmus néhány évtizede alatt a Kismotor és Gépgyár II. számú gyáraként volt ismert.

Szarka Ferenc 1916-ban alapította a saját nevét viselő lakatosáru, gépjavító és szerszámkovácsáru üzemét Rákospalotán a Kiss Ernő utca 35-ben. Ez az üzem méhészeti eszközöket, autó- és kocsialkatrészeket, zsalukereteket, lakatos- és kovácsszerszámokat, kötélverő gépeket gyártott, de esztergályos, marós és gyalusmunkákat is elvállalt. A családi vállalkozásnak kezdetben 20-50, később 100 fő alkalmazotta volt.

A családfő 1946-ban hunyt el, neje, Szarka Ferencné, Tóth Lujza bár már 1942-től teljes jogú igazgatója volt a cégnek, jogilag csak 1947-ben vette át önállóan a vállalkozás irányítását. Nem sokáig vezethette a lakatosüzemet, mert azt 1948. december 23-án állami irányítás alá vették, majd 1950. március 2-án államosították. Ekkor nyílt a ma is ismert főtelep, amelynek egyik bejárata a Bácska utca 10-ben, a másik a Fő út 63-65-ben volt. Ezen a telken korábban Hajnal Miksa építőanyag- és fatelepe működött 1927-től 1948 tavaszáig.

Az 1960-as évek elején jelentős átszervezések kezdődtek a hazai iparban; a Rákospalotai Növényolajgyár is ekkor veszítette el az önállóságát, s lett a Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat egyik üzeme, a Járműfelszerelési Gyárat pedig a XI. Fehérvári úti volt Csonka Gépgyárhoz, vagyis az államosítás után már Kismotor és Gépgyárnak nevezett vállalathoz csatolták. Ekkor lett az addig önálló üzemből “a Kismotor” II. számú gyára 853 fős alkalmazotti létszámmal. A gyár ebben az időben már járművek fémszerelvényeinek és alkatrészeinek előállításával foglalkozott.

Egy grafika a gyár elhelyezkedéséről az 1980-as évekből (forrás: Budapest Főváros Levéltára)

A gyár jellegzetesen szocreál stílusú, Bácska utcai központi üzemépületét (jelenleg Kormányablak) 1949-1955 között építették a BUVÁTI tervei alapján. 1968-ban a gyáregységnek négy telephelye is volt a kerületben: a precíziós öntöde a Kiss Ernő utca 35-ben, a galván- és csiszolóműhely a Kazinczy utca 29-31-ben, az Olajtelep az Ifjúgárda (ma: Károlyi Sándor) úton és az Aporháza utca 49-ben a munkásszálló, a keretgyártó és a TMK-műhely. A vállalatnak saját óvodája volt a Felszabadulás (ma: Szentmihályi) út 7.-ben, és egy, az NB III.-ba feljutó futballcsapata, a XV. kerületi Vasas (1967-ben szűnt meg).

1984-től a gyár stabilizálódott, a szocialista időszak kevés számú nyereségesen működő üzemeinek egyikévé vált. A rendszerváltást követően a korábbi NDK-s kapcsolatokat kihasználva elsősorban a német vasutaknak szállított felszerelést. 1994-ben munkavállalói résztulajdonosi program keretében privatizálták a gyárat, ami jelenleg zártkörű részvénytársaságként működik.

Forrás:

Kategória: Gyár