A rákospalotai gyár egy malomként indult, melyet 1770-ben építettek újjá a Szilas-patak partján. Felsőmalomnak hívták ezt a létesítményt, s egy bizonyos Kanitz Joachim vette bérbe, hogy 1818-ra köré építse posztógyárát. 1840-re Kanitz vállalkozása tönkrement, s az üzem profilt váltott: olajos magvak feltörésére használták a patak erejét. Az akkor 15-20 munkással dolgozó gyárat 1871-ben egy osztrák tőkéscsoport vette át, és megalakította az Olajipari Társaság Rt-t. Repceolajat, gépzsírt gyártottak és illóolajat finomítottak. A gyár fokozatosan terjeszkedett, 1910-ben két hektár területen, hat épülettel, 100 lóerős gőzgépekkel működött, és 100 szakmunkást alkalmazott.Termékeivel külföldön is megjelent: Ausztriában és több keleti országban is.
1920-ban egy új üzemrész épült, majd 1925-ben a telepeket átvette a Hutter-féle tőkés társaság, s a gyár a Hutter Szappangyár Olajipari Rt. nevet vette fel. 1930-ban újabb tőkeösszevonás eredményeként Hutter és Level Rt. Lett a neve. 1932-ben újabb üzemrészekkel bővült a gyár, majd 1942-ben margaringyár is létesült. A gyár vezette be elsőként hazánkban a szappanalapú mosóporok, és súrolóporok gyártását. 1945-ben, a háború befejezésével az Olajgyár termelése szinte azonnal beindult. Első megrendelő a Vörös Hadsereg volt, aki fizetségként a dolgozókat élelmiszerrel és fűtőanyaggal látta el.
1946-ban fejeződött be a 13 emeletes, cellás rendszerű olajosmag-tároló siló, 500 vagon befogadóképességgel. Ekkor már az ország olaj és margarinszükségletének 63%-át a gyár állította elő. A margarin mellett keményítőt, gyertya alapanyagot, mosóport, étolajat gyártottak. 1948-ban államosították a gyárat, az első munkásigazgató Szente Ferenc volt, a dolgozók száma pedig 850 fő. Alig valamivel az államosítás előtt történt egy súlyos baleset a gyárban: 1947. november 25-én hajnalban az úgynevezett extrakciós üzemben hatalmas robbanás történt, kilométerekkel odébb is lehetett hallani a detonáció hangját. A szalagcsöveken átpréselt olajosmagvak ugyanis különböző gőzöket és gázokat bocsátanak ki, melyek különösen robbanásveszélyessé teszik a gyártási folyamatot. A robbanásnak egy halálos áldozata volt, és öten súlyosan megégtek.
1958-tól új termékekkel álltak elő: Liga margarin, Lucullus étolaj, Rapid gyorsmosópor, Ideál finommosópor, Tip tisztítószer. 1964-ben a gyár neve Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat lett.
1992-ben a gyár az olasz Cereol Rt.-hez került, pontosabban az olajmagfeldolgozó, étolajfinomító és palackozó üzem. 1996-ban vásárolta ki a Cereolból az Unilever a palotai termelés maradékát. 2006-ra az Unilevernek négy magyarországi gyára maradt: ezek között található a rákospalotai üzem, ahol margarin- és dresszinggyártás folyt, majd ezeket a tevékenységeket külföldre vitte a tulajdonos, ami a Rákospalotai Növényolajgyár végleges bezárását jelentette.
Az üzem területe 2006 óta üresen áll a Horváth Mihály u. 2. sz. alatt, jelenleg biztonsági szolgálat vigyázza. A Rákospalota múltjához tartozó, helyi védettséggel rendelkező Növényolajgyár a városképet meghatározó, építészetileg is különleges, ipartörténetileg is egyedülálló épületekből áll. A messziről, Rákospalota szinte minden pontjáról jól látható 13 emeletes siló Rákospalota jelképének tekinthető a templomtornyok mellett.
Forrás:
- Perczel Anna: A XV. kerület építészeti öröksége. 2012.
- Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből. Szerk.: dr. Czoma László. Budapest, 1974.
- Értéktár – Rákospalotai Növényolajgyár (https://www.bpxv.hu/ertektar-novenyolajgyar)
- Rátonyi Gábor Tamás: A Rákospalotai Növényolajgyár története (https://bpxv.blog.hu/2012/09/26/a_rakospalotai_novenyolajgyar_tortenete)
