Az első egyszerű épületnek, mely 1777 körül épülhetett sárból döngölt falai voltak és szalmával fedték. 1857-ben – ugyanezen a telken – egy új iskola épült, a leírás szerint „kemény fallal”, fazsindelyes tetővel, több tanteremmel és alápincézett tanítói lakással. 

A jelenlegi (1983-as) épület kisebb átalakításokkal azonos az 1857-es épülettel. Az épület műszaki állapota egyáltalán nem volt jó, vizes volt, dohosodott a raktár, szűk volt múzeumnak és nem volt pénz a bővítésére. A múzeum csak az 1980-as évek elejéig volt nyitva, mikor az épületet műszaki állapota miatt be kellett zárni. Az anyagokat külső raktárakban helyezték el. Így alakult ki az a lehetetlen helyzet, hogy bár a múzeum mint intézmény működött, alkalmazottai voltak, mégis évekig nem léphették át a küszöbét a látogatók. Ekkoriban vándorkiállításokkal (iskolákban, üzemekben), illetve táborok szervezésével próbálták jelezni, hogy a múzeum él, működik. Szintén az 1980-as évek nagy kalandja volt, amikor a múzeumépületet bontásra jelölték a Kossuth (Csobogós, Énekes) utcai lakótelep építése miatt. 1983. május 9-én az Országos Műemléki Felügyelőség városképi jelentőségű építménnyé – vagyis nem műemlékké – nyilvánította a múzeumépületet, így azt nem bontották le.

1991 novemberében – közel egy évtizedes kényszerszünet után – nyílt meg újra a múzeum, jelenlegi helyén, immár nem Rákospalotán, hanem a XV. kerület egy másik településrészén, Pestújhelyen egy akkor fölújított és – a lehetőségek szerint – múzeumi célra átalakított volt óvodaépületben. Három nagyobb kiállítóteremben és három kisebb helyiségben tudjuk kiállításainkat megrendezni (összesen mintegy kétszáz négyzetméteren).

Forrás: 

• https://bpxv.blog.hu/2014/08/05/rakospalota_pestujhely_rakospalotai_muzeum_helytorteneti_gyujtemeny
• https://bpxv.blog.hu/2014/11/29/rakospalotai_muzeum_kossuth_utcai_lakotelep
• https://epa.oszk.hu/03100/03105/00015/pdf/EPA03105_helyem_hazam_palotam_2020_3_02-07.pdf

A Régi Rákospalotai Múzeum bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

A főműhely kiépítése 1901-ben kezdődött tereprendezési munkálatokkal, a beruházás végső határideje pedig 1904. június 1-je volt. A kiköltözés utáni ünnepélyes átadásra végül 1905. május 1-jén került sor. A mozdonyszerelő műhely alapterülete 20 100 m² lett, míg a kocsiszerelő műhely a maga 24 000 m²-ével a legnagyobb épületnek számított az iparterületen. A műhelyben dolgozók kezdeti létszáma 1150 fő volt, de tíz éven belül 2000 fölé emelkedett.

A főműhelynek saját öntödéje volt, oxigén- és gázgyárat építettek, két víztoronnyal pedig a saját és a MÁV-telep vízellátását is megoldották. Az 1911 őszén átadott Gödöllő-Veresegyház-Rákospalota helyiérdekű vasútvonalán üzembe helyezett villamos mozdonyok és motorkocsik javítását is az Istvántelki Főműhely látta el egészen 1934-ig.

A második világháború utolsó éveinek intenzív légibombázásai természetesen a főműhely épületeit is érintették, komoly károkat szenvedett a központi kocsijavító csarnok, valamint a mozdonyszerelde tetőszerkezete, de ettől függetlenül a munka nagyságrendileg 2500 fős létszámmal tovább folyt, közvetlenül a háború után főként szovjet részre.

Az Istvántelki Főműhely 1950. június 12-én felvette Landler Jenő nevét. 1970 és 1990 között is történtek fejlesztések: bővítették a szociális létesítményeket (öltözők, mosdók, étterem, konyha), a régi irodaházat lebontották és egy korszerűbbet építettek fel. Felújították a kocsi- és mozdonyosztály csarnokait, valamint 1990-ben korszerűsítették az öntődét. Ugyanakkor a gőzöskorszak 1960-as, ’70-es évekre eső végével egyre kisebb szerepe lett a főműhelynek, ami végül ebben a formában 1993. január 1-jével meg is szűnt.

Az egykori üzem egy része ma is aktív, itt található a MÁV Nosztalgia Kft gőzösműhelye, valamint az ide honosított Stadler FLIRT, BDVmot, BVhmot, BVmot motorvonatok és a Siemens Desiro motorkocsik helyett 2020-tól a Stadler KISS motorvonatok karbantartó csarnokai is. A terület jelentős részén viszont csak a pusztulás az úr, a gaz és rozsdás roncsok évről évre egyre rosszabb állapotba kerülnek, köztük a kihasználatlan csarnokok is.

Forrás:

• Rátonyi Gábor Tamás: Az Istvántelki Főműhely (Landler Jenő Járműjavító) (http://www.epa.hu/03100/03105/00007/pdf/EPA03105_helyem_hazam_palotam_2017_3_053-054.pdf)
• http://azelfeledettlegiero.hu/gazba-fulladt-vasutasmult-az-istvantelki-mav-fomuhely/

A Istvántelki Főműhely bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Maga az állomásépület csak 1881-re készült el: az egyemeletes eklektikus stílusú, nyeregtetős épület a vasúttársaság egyenépületeinek egyike. Az állomást 1894-ben átkeresztelték Palota-Újpestre, majd végül Rákospalota-Újpest lett a neve. Egyre jelentősebb személy-, s a századfordulón már teherforgalmat is bonyolított: szerteágazó iparvágányrendszer kapcsolódott hozzá elsősorban az újpesti ipari létesítmények összeköttetése érdekében.

Forrás:

• Rátonyi Gábor Tamás: A Rákospalota-Újpest vasútállomás és környékének története (https://bpxv.blog.hu/2012/08/31/rakospalota-ujpest_vasutallomas)

A Rákospalota-Újpest vasútállomás bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

„A kerületrész lokálpatriótái és civil szervezetei és egyházközségei a Csokonai Művelődési Központ – Rákospalota, Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteményének segítségével tettek javaslatot azokra a kerületrész életében kiemelkedő személyiségekre, a kerületrészhez kötődő polgárokra, akiknek a fasorban emlékét tábla őrzi ezentúl. Hajdani köztisztviselők, tisztségviselők, meghatározó egyházi személyiségek, intézményvezetők, orvosok, művészek kaptak helyet a 103 felavatásra kerülő kis méretű táblán. Nagyobb tábla emlékezik meg a XVIII. század óta máig Rákospalotán élő családokról, valamint korábbi, de akár máig is élő civil intézményekről, többek között a Rákospalotai Ipartestületről, a Clarisseumról, a Rákospalotai Múzeumról, a Szent István Bélyeggyűjtő Körről, a Tavasz Női Karról és a Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttesről, a Testvériség S. E-ről és a REAC-ról.” (bpxv.hu)

Forrás:

• https://www.bpxv.hu/hirek/helytorteneti-fasor-rakospalotan

A Helytörténeti fasor bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Az alábbiakban egy 2005-ös cikk részletét olvashatjuk:

„2003-ban hazánk EU-s csatlakozásáról való döntés, a tárgyalások lezárásának tiszteletére ültettük ezt a fát. Tavaly május 1-jén, a csatlakozási ünnepségen egy palackot ástunk el a fa tövében, hogy aztán jövőre elővéve megtudjuk, mi vált valóra a palackba zárt kívánságokból- hangzott el, majd a két facsemete mellé elhelyezett emlékkövet avatta fel Hajdu László polgármester és Becker Dávid, a GYIÖK nemrégiben megválasztott polgármestere illetve a fa ágaira közösen feltűzték az önkormányzat és GYIÖK nemzetiszínű szalagját.” (bpxv.hu)

Forrás:

• https://www.bpxv.hu/hirek/unneples-koszoruzas-avatas-az-europa-nap-kereteben

A Európa-fa bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Forrás:

• https://hirek.csokonai15.hu/megemlekeztek-az-aradi-vertanukrol/

A Batthyány Emlékkert bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Bár ez a XV. kerület legnagyobb stadionja, mára eléggé elavulttá vált. Mindössze 1200 ülőhely található benne, betonlelátói sincsenek jó állapotban, és 2008-ig a játéktérnek mesterséges megvilágítása sem volt.

Forrás:

• https://www.magyarfutball.hu/hu/stadionok/adatlap/18/budai_2_laszlo_stadion/egyeb-fenykepek
• Dr. Czoma László (szerk.): Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből (Budapest, 1974)

A Budai II László Stadion bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Egyéb információk (Perczel, 2010):

• Jelenlegi funkció: XV. kerületi Polgármesteri Hivatal
• Eredeti funkció: Vigadó, majd Városháza
• Építész: Feith Gábor
• Építtető: Feith Gábor
• Építés éve: 1912

Forrás:

• Buza Péter: Palotai tegnapok, Rákospalota, 1995, 142-143
• Rátonyi Gábor Tamás: Rákospalotai furcsaságok: városból faluba (https://bpxv.blog.hu/2012/09/12/varosbol_faluba)
• Perczel Anna: Rákospalota – Pestújhely építészeti értékei (védelmi javaslat – tervezet, 2010): Városközpont

A Városháza bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Egyéb információk (Perczel, 2010):

• Eredeti funkció: XV. kerületi Rendőrkapitányság
• Építész: –
• Építtető: magyar állam
• Építés éve: feltehetően az 1950-es évek vége

Forrás:

• Perczel Anna: Rákospalota – Pestújhely építészeti értékei (védelmi javaslat – tervezet, 2010): Városközpont

A Budapest XV. Kerületi Rendőrkapitányság bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Az intézet 1903-ban szűnt meg, mert állami gyermekmenhelyek létesültek, és ezért a fenntartó egyesülete kimondta feloszlatását. Károlyi Sándor az épületet a kerttel együtt visszavásárolta, és 1904-ben katolikus leánynevelő intézetté alakította át végül 1911 júliusában megszüntette a Clarisseumot. 1914-ben hadikorház lett belőle. 1923 végén az Országos Katolikus Patronage Egylet gyermekvédelmi célokra bérelte ki az épületet, majd 1924-ben a szaléziánus Don Bosco szerzeteseknek adta át. A nyomdaipari oktatásnak köszönhetően jött létre Don Bosco Nyomda és Kiadó (Clarisseum Nyomda néven is), mely Rákospalota legismertebb nyomdáinak egyikeként működött 1927 és 1948 között. Az internátus tevékenységi köréhez tartozott a Szívgárda, a cserkészcsapat, és a Don Bosco kör. 1948 augusztusában azonban a szerzetesrendet feloszlatták, a nevelőintézetet államosították. 1948. október 25-én a kápolnát plébániatemplommá nyilvánították, a következő év első napján vette fel – az oltárkép alapján – a Szent István király plébániatemplom nevet, s lett első plébánosa Bánhidai János. 1953-ban nyílt a ma Kornis Klára Gyermekotthon és Szakiskola néven működő nevelőotthon (előtte Bányai Júlia nevelőotthon volt), ahol 14-24 év közötti – köztük speciális ellátást igénylő szenvedélybeteg – lányoknak nyújt ellátást és ad szakmát.

Forrás:

• Helyem, Házam, Palotám – 3. évf. 3. sz. (2017. szeptember)
• https://ujpestmedia.hu/ujpest-es-rakospalota-kozos-kincse-a-clarisseum/

A Clarisseum bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.