Istvántelki Főműhely

A hazai vasúti közlekedés kezdetétől, azaz 1847-től működött javítóbázis a mozdonyok és kocsik rendszeres karbantartására, javítására. Ez kezdetben Pesten, a váci vasútvonal fejállomása közelében volt, de a vasúti hálózat bővülésével nehezen tudtak lépést tartani, illetve bővíteni se tudták a telepeket eredeti helyükön, ezért döntés született a műhely kitelepítéséről. Így esett a választás a szintén a váci vasútvonal mentén elterülő Rákospalotára, azon belül is az Istvántelken található lakatlan, vizes, zsombékos területre.

A főműhely kiépítése 1901-ben kezdődött tereprendezési munkálatokkal, a beruházás végső határideje pedig 1904. június 1-je volt. A kiköltözés utáni ünnepélyes átadásra végül 1905. május 1-jén került sor. A mozdonyszerelő műhely alapterülete 20 100 m² lett, míg a kocsiszerelő műhely a maga 24 000 m²-ével a legnagyobb épületnek számított az iparterületen. A műhelyben dolgozók kezdeti létszáma 1150 fő volt, de tíz éven belül 2000 fölé emelkedett.

A főműhelynek saját öntödéje volt, oxigén- és gázgyárat építettek, két víztoronnyal pedig a saját és a MÁV-telep vízellátását is megoldották. Az 1911 őszén átadott Gödöllő-Veresegyház-Rákospalota helyiérdekű vasútvonalán üzembe helyezett villamos mozdonyok és motorkocsik javítását is az Istvántelki Főműhely látta el egészen 1934-ig.

A második világháború utolsó éveinek intenzív légibombázásai természetesen a főműhely épületeit is érintették, komoly károkat szenvedett a központi kocsijavító csarnok, valamint a mozdonyszerelde tetőszerkezete, de ettől függetlenül a munka nagyságrendileg 2500 fős létszámmal tovább folyt, közvetlenül a háború után főként szovjet részre.

Az Istvántelki Főműhely 1950. június 12-én felvette Landler Jenő nevét. 1970 és 1990 között is történtek fejlesztések: bővítették a szociális létesítményeket (öltözők, mosdók, étterem, konyha), a régi irodaházat lebontották és egy korszerűbbet építettek fel. Felújították a kocsi- és mozdonyosztály csarnokait, valamint 1990-ben korszerűsítették az öntődét. Ugyanakkor a gőzöskorszak 1960-as, ’70-es évekre eső végével egyre kisebb szerepe lett a főműhelynek, ami végül ebben a formában 1993. január 1-jével meg is szűnt.

Az egykori üzem egy része ma is aktív, itt található a MÁV Nosztalgia Kft gőzösműhelye, valamint az ide honosított Stadler FLIRT, BDVmot, BVhmot, BVmot motorvonatok és a Siemens Desiro motorkocsik helyett 2020-tól a Stadler KISS motorvonatok karbantartó csarnokai is. A terület jelentős részén viszont csak a pusztulás az úr, a gaz és rozsdás roncsok évről évre egyre rosszabb állapotba kerülnek, köztük a kihasználatlan csarnokok is.