1958-ban a kerületben munkacsoport alakult, mely Rákospalota helytörténeti vonatkozású dokumentumainak gyűjtését kezdte meg. A fővárosban harmadikként megalakuló helytörténeti gyűjtemény 1960. január 10-én kapott állandó helyet a Kossuth u. 39. sz. (ma 55.) alatt. A gyűjtemény Rákospalota és Pestújhely régen önálló települések múltjával: politikai, gazdasági, és ipartörténetével, történeti, néprajzi, és kulturális emlékével foglalkozott. A település néprajzi anyagát, a kismesterségek szerszámait, termékeit gyűjtötte.

Az első egyszerű épületnek, mely 1777 körül épülhetett sárból döngölt falai voltak és szalmával fedték. 1857-ben – ugyanezen a telken – egy új iskola épült, a leírás szerint “kemény fallal”, fazsindelyes tetővel, több tanteremmel és alápincézett tanítói lakással. 

A jelenlegi (1983-as) épület kisebb átalakításokkal azonos az 1857-es épülettel. Az épület műszaki állapota egyáltalán nem volt jó, vizes volt, dohosodott a raktár, szűk volt múzeumnak és nem volt pénz a bővítésére. A múzeum csak az 1980-as évek elejéig volt nyitva, mikor az épületet műszaki állapota miatt be kellett zárni. Az anyagokat külső raktárakban helyezték el. Így alakult ki az a lehetetlen helyzet, hogy bár a múzeum mint intézmény működött, alkalmazottai voltak, mégis évekig nem léphették át a küszöbét a látogatók. Ekkoriban vándorkiállításokkal (iskolákban, üzemekben), illetve táborok szervezésével próbálták jelezni, hogy a múzeum él, működik. Szintén az 1980-as évek nagy kalandja volt, amikor a múzeumépületet bontásra jelölték a Kossuth (Csobogós, Énekes) utcai lakótelep építése miatt. 1983. május 9-én az Országos Műemléki Felügyelőség városképi jelentőségű építménnyé – vagyis nem műemlékké – nyilvánította a múzeumépületet, így azt nem bontották le.

1991 novemberében – közel egy évtizedes kényszerszünet után – nyílt meg újra a múzeum, jelenlegi helyén, immár nem Rákospalotán, hanem a XV. kerület egy másik településrészén, Pestújhelyen egy akkor fölújított és – a lehetőségek szerint – múzeumi célra átalakított volt óvodaépületben. Három nagyobb kiállítóteremben és három kisebb helyiségben tudjuk kiállításainkat megrendezni (összesen mintegy kétszáz négyzetméteren).

Forrás: