Az elsőként elkészült, Lóvasút közi hosszú házakat a MÁV Tervező Intézet tervezte, az 1973. április 13-i műleírás szerint az épületek blokkos szerkezetűek. A Kertköz utcában a hat „kockaház” No-Fines technológiával készült angol licenc alapján, úgynevezett öntött beton technológiával. Az Énekes utca 1–11. szám alatti 48 lakásos épület végül panel lett, 1984-ben kapott használatbavételi engedélyt. A 13-17 szám alatt 24 lakásos és végül a leghosszabb, 1985-ben utoljára átadott, az Énekes utca 19-35.-ben épült 80 lakásos háztömb ugyanilyen műszaki megoldással készült, vagyis előregyártott elemekből épült. A Kertköz utca 7. szám volt a „mérnöki ház”, ott háromszobás lakások is voltak, amiket lépcsőházon belül kisebb alapterületű ingatlanok tervezésével kompenzáltak, így az épületen belüli összes lakásszám nem változott.

Forrás:

• Kovács Ildikó: Disznótor és névtelen utcák – az Énekes utcai lakótelep története (https://szotkerek.hu/20210111/disznotor-es-nevtelen-utcak-az-enekes-utcai-lakotelep-tortenete/)

A Énekes utcai lakótelep bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Jellemző lakótelepi panelos beépítés magasföldszint +3 szintes sávházak, valamint F+10 szintes pontházakkal a szükséges alapintézményi ellátást biztosító iskolával. A területen a panel épületek között egy szerényebb léptékű, műemléki védettségű katolikus, és a Fő út tengelyébe elhelyezkedő markánsabb, fővárosi védettségű református templom áll, a környék építészeti minőségét emelve.

Forrás:

• Rátonyi Gábor Tamás: A XV. kerület lakótelepei (https://bpxv.blog.hu/2013/07/08/a_xv_kerulet_lakotelepei)
• Településképi Arculati Kézikönyv (https://www.bpxv.hu/r4wf434rf/uploads/2017/10/elfogadott_tak.pdf)

A Kossuth utcai lakótelep bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

A lakótelep építését az OTP rendelte meg. Ez az az időszak volt, amikor az ország vezetése már belátta, hogy a magánerős lakásépítésnek is van létjogosultsága az állami lakáspolitika mellett. Ezt igyekezett becsatornázni úgy, hogy az OTP-t bízta meg az egyéni építkezéseknél nagyobb, magánerős lakásszerzés szervezésével. A lakótelepet kezdetben így is emlegették: OTP csoportos lakóházak. A lakótelepen összesen hét darab négyszintes, blokkos épület található. Az épületekben található lakások száma 111, melyek 50 és 52 négyzetméteresek. A beköltözésre 1969-ben került sor.

A lakótelep felépítése előtt ezen a területen nem volt önálló utca, a Széchenyi tér zöldterületének egy részét, illetve a már megszüntetett HÉV, majd 69-es villamos (nem a mai, hanem egy régebbi 69-es) területét áldozták be a házakért. A sorban egymás mellé épített hét lakóépület két utca közé szorult a tereprendezés során, így önálló városnegyedet nem alkot, de kislakótelepként számontartható.

Forrás:

• Rátonyi Gábor Tamás: Az Epres sori lakótelep (https://bpxv.blog.hu/2013/06/24/rakospalota_epres_sor_lakotelep_rudnai_gyula_gaspar_tibor)

A Epres sori lakótelep bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

A Rákospalota-Városközpont, azaz a Sódergödör-lakótelep 533 lakását 1989-90-ben adták át, és jellemzően a belügyminisztériumi dolgozók költözhettek ide. Az eredeti tervek szerint két ütemben összesen 9700 lakás átadásával számoltak, vagyis a kerület Újpalota utáni második legnagyobb lakótelepe lett volna. Végül sok-sok halasztás után épült meg a telep épp a rendszerváltás előtti utolsó pillanatban, így a folytatás a politikai-társadalmi átalakulás következtében lekerült a napirendről. A lakótelep a Rákos út – Illyés Gyula utca – Beller Imre utca – Dobó utca – Oroszlán utca – Palotás utca térségében épült, a Hubay Jenő tér – Eötvös utca felé hozzáépített társasházak későbbi építésűek (Rátonyi, 2013).

A régi Sódergödör története

„Rákospalota egyik talán legismertebb és legmegosztóbb kicsiny városrésze volt a Sódergödör. Ami jellemezte ezt a területet, az a nagyon egyszerű, régi lakóházak, földutak, az infrastruktúra hiánya, szegénység az egyik oldalról, vadromantika, szoros közösség, ragaszkodás a helyhez a másik oldalról.”(Rátonyi, 2015).

A Sódergödör elnevezés története igen egyszerű okból következett: a község a XIX. század végén vállalkozót keresett arra, hogy főként sóderrel feljavítsa a település útjait, azonban a kiválasztott vállalkozó úgy találta, hogy kár lenne drága pénzen messziről hozatni a sódert, miközben itt van az helyben, így a mai Rákos út és Szentmihályi út sarkától nem messze nyitott egy sóderbányát. Mint ahogy várható is volt, a lakosok igencsak felháborodtak azon, hogy a vállalkozó ingyen szerzi a község által kifizetett alapanyagot, ráadásul a település közigazgatási határain belülről, ennek ellenére a bánya még sokáig működött, főként amikor útjavításra került sor. Maga a bánya a mai Régi tér – Palotás utca – Csokonai utca között húzódott, itt két munkagödör is kialakításra került, egy sóder- és egy homokbánya, melyeken ma körülbelül a Palotás utca 6. számú ház áll (Rátonyi, 2015).

A bánya melletti területen 1885-ben elkezdődött a parcellázás is a zsellérek, vagyis földnélküli parasztok számára. Itt igen kis telkeket mértek ki, nagyjából 180 négyzetméteres kis parcellákra bontották a bánya körüli területet (összehasonlításul: a rákospalotai Villasoron 900 négyzetméteres telkeket parcelláztak akkoriban). Ennek megfelelően kis zsúpfedeles, vert, azaz sárból, agyagból, zsaluzatban tömörített falú házakat építenek ide a XIX. század utolsó éveiben. Maga a gödör fizikailag valamikor 1925-29 között szűnt meg, addigra vélhetően feltöltötték szeméttel és földet hordtak rá. Ezt követően az 1930-as évek elején alakították ki rajta a Szent László teret (mai nevén: Régi tér), majd 1947-ben építettek rá játszóteret is, aminek a maradványai az 1980-as évek elején még fellelhetőek voltak (Rátonyi, 2015).

A sódergödör környékén felépült kisméretű komfort nélküli házacskákat olcsón adták-vették az idők során, a korszerűsítést pedig elsősorban a villanyvilágítás bevezetése jelentette. Vízvezeték csak ott volt, ahol azt utólag kialakították, míg csatornát egyáltalán nem vezettek be a környékre, így a kerti budi és az emésztő volt a jellemző még az 1982-ben is. Mindeközben a környékre már a hatvanas években is egy óriási, 9000 lakásos lakótelepet terveztek felhúzni, sőt metrót is, Beller Imre utcai végállomással. Végül ez a lakótelep a tervezőasztalnál nem jutott tovább, és egészen az 1980-as évek elejéig kellett várni a következő fejlesztési tervre, azaz a Márton István által elképzelt Rákospalota Városközpontra. A bontás csak évekkel később, 1987-ben kezdődött meg, majd az eredetileg a Szerencs utcáig beépíteni tervezett lakótelepen csupán 1990-ig dolgoztak, amikor is a rendszerváltást következtében a munkákat felfüggesztették és a későbbiekben sem folytatták (Rátonyi, 2015).

Források:

• Rátonyi, G. (2013) ‘A XV. kerület lakótelepei’, Budapest, XV. kerületi blog. Available at: https://bpxv.blog.hu/2013/07/08/a_xv_kerulet_lakotelepei (Accessed: 1 November 2021).
• Rátonyi, G. (2015) ‘A régi Sódergödör – Rákospalota Tabánja’, Budapest, XV. kerületi blog, 4 September. Available at: https://bpxv.blog.hu/2015/09/04/sodergodor_rakospalota_ujfalu_kisfalu (Accessed: 4 November 2021).

A Sódergödör-lakótelep bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

A Szent Korona útja mellett hat darab két lépcsőházas tízemeletes panelház épült meg úgy, hogy felülről nézve egy „U” alakot formáznak. Ezeket az épületeket párosával építették fel, így avatatlan szemek csupán 3 panelháznak láthatják azokat. Egy lépcsőházban 30 lakás található, melyek három-, két és fél- illetve kétszobás kialakításúak.

A Széchenyi út mellett összesen négy darab panelház épült fel, ezek közül kettő a Szent Korona útján található tízemeletes házakhoz hasonló kialakításúak, azzal a különbséggel, hogy nem építették össze a két tömböt, így egy „L” alakot formáznak. Ezek mellett épült egy 2 lépcsőházas, ötemeletes és erkélyes panelház, illetve egy 4 lépcsőházas, ötemeletes, de loggiás kialakítású tömb is.

Forrás:

Rátonyi, G. (2013) ‘A XV. kerület lakótelepei’, Budapest, XV. kerületi blog. Available at: https://bpxv.blog.hu/2013/07/08/a_xv_kerulet_lakotelepei (Accessed: 1 November 2021).

A Rákos úti lakótelep II. ütem bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Forrás:

Rátonyi, G. (2013) ‘A XV. kerület lakótelepei’, Budapest, XV. kerületi blog. Available at: https://bpxv.blog.hu/2013/07/08/a_xv_kerulet_lakotelepei (Accessed: 1 November 2021).

A Rákos úti lakótelep I. ütem bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

Forrás:

Rátonyi, G. (2013) ‘A XV. kerület lakótelepei’, Budapest, XV. kerületi blog. Available at: https://bpxv.blog.hu/2013/07/08/a_xv_kerulet_lakotelepei (Accessed: 1 November 2021).

A Szent Korona úti kislakótelep bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

A Larsen-Nielsen tulajdonképpen egy technológia megnevezése volt, melyet házgyári elemek készítésénél alkalmaztak. Budapesten négy házgyár működött, a II. számú ferencvárosiban használták ezt a Dániában 1948-ban kidolgozott technológiát. Jellegzetessége, hogy a szovjet típusú panelépületekhez képest jóval nagyobb alapterületű és magasságú helyiségeket lehetett összeszerelni a házgyár Larsen-Nielsen termékeiből (Rátonyi, 2014).

A Mézeskalács téri lakótelepen három darab négyemeletes négylépcsőházas, szintenként nyolc lakásos, azaz épületenként 40 lakásos L-N típusú lakóépület található, melyek tervezője Gáspár Tibor és Asztalos Zoltán voltak. Az építési iratok szerint ezekbe a házakba valamivel később, 1973-ban lehetett csak beköltözni. Tízemeletes épületből ötöt húztak fel ide, egyenként 132 lakással, vagyis összesen 780 lakás épült a Mézeskalács téri lakótelepen. A lakótelepet a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat építette, az óvodán és bölcsődén kívül pedig egyetlen infrastrukturális épület készült itt, ez a ma Sparként működő, akkor egyszerűen ABC-áruházként működő üzlet volt (Rátonyi, 2014).

Forrás:

Rátonyi, G. (2014) ‘A Mézeskalács téri lakótelep’, Budapest, XV. kerületi blog. Available at: https://bpxv.blog.hu/2014/03/17/rakospalota_mezeskalacs_teri_lakotelep_ban_ferenc (Accessed: 31 October 2021).

A Mézeskalács téri lakótelep bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

A lakótelep eredeti elnevezése meglehetősen egyszerű volt: Budapest-Rákospalota Új lakótelep. Az egyszerűségnek az a magyarázata, hogy a tervek 1953-ben készültek, Rákospalota 1950-ben lett Budapest XV. kerülete, így még a régi-új nevek keveredése (Budapest és Rákospalota) akkoriban természetes volt. A lakótelepen két ütemben összesen 440 lakás épült, melyek közül 4-4 lakásból óvodát és bölcsődét alakítottak ki az eredeti tervnek megfelelően. Ezek a lakások a Kolozsvár utca 4/b-ben találhatók, itt jelenleg orvosi rendelő működik. Az eredeti beépítési tervhez képest kicsit másként valósult meg a lakótelep, hiszen a Kolozsvár utca – Szent Korona útja, illetve a Szent Korona útja – Őrjárat utca sarkain található épületek közül néhányat összekapcsoltak, így megbontva a telep szimmetriáját (Rátonyi, 2013).

Az építőanyagok helyszínre szállításában kézenfekvő lett volna a Szent Korona úti 69-es villamos vágányait felhasználni, azonban ehhez egy kitérővágányt kellett volna építeni, melyhez nem jutott elegendő sínanyag. Ennek következtében az építőkő, darabos mész és cement a körvasúton jutott el a zuglói Öv utcában lévő iparvágányig, ahonnan teherautókkal szállították az 1700 méterre lévő helyszínre az anyagot. Az építkezés 600 munkás közreműködésével zajlott, és akkori áron 28 millió forintba került, mely 2020-as árfolyamra átszámolva megközelítőleg 4,7 milliárd forintot jelent (Danyi, 2020).

A telepen 3 szobor is található: a Díszkút női aktszoborral (Mettky Ödön, 1955), az Ágaskodó szarvas (Turcsányi Árpád, 1959) és a Május-szobor (Kocsis András, 1961). Ezeken kívül még az egykori óvoda udvarán volt a Játszók/Fürdő gyerekek (R. Kiss Lenke, 1958) szobor is, de ez eltűnt, jelenleg sem tudják mi lett a sorsa (Rátonyi, 2013).

Források:

• Danyi, P. (2020) Magyar pénzértékindex – árak és devizák alapján 1754-től, Ártörténet.hu. Available at: https://artortenet.hu/magyar-penzertekindex-arak-es-devizak-alapjan-1754-tol (Accessed: 30 October 2021).
• Rátonyi, G. (2013) ‘A Kolozsvár utcai szocreál lakótelep’, Budapest, XV. kerületi blog. Available at: https://bpxv.blog.hu/2013/12/16/rakospalota_kolozsvar_utcai_szocreal_lakotelep_fabian_istvan.

A Kolozsvár utcai lakótelep bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.

A rákospalotai MÁV-telep az 1900-as évek elején jött létre, fennállásának nagyjából első fele volt a fénykora, majd az 1940-es években került lejtmenetbe, ennek ellenére még ma is őrzi egykori szépségét. Sokszor hasonlítják a Wekerletelephez kialakítása miatt, bár méretben igencsak különböznek, de mégis ez volt a legnagyobb vasutas telep Budapesten. Az épületek egy részét mára már elbontották, többször beépítettek a területébe is, majd az M3-mas autópályával kettévágták, mégis a mai napig Rákospalota egyik jellegzetes városrésze maradt (Rátonyi, 2012).

Története

A XIX. század második felében a Nyugati indóház szomszédságában épült meg a vasúti járművek karbantartására létrehozott főműhely, de a vasútvonalak és a járműpark folyamatos bővülésével ez az üzem nagyon hamar elérte kapacitásának legfelső határát, így végül a MÁV a főműhely államosítása után a költözést választotta. Az új helyszín kiválasztásánál a fő szempont az volt, hogy a már kiépített vasútvonal mellett feküdjön, de minél távolabb legyen a belsőbb városrészektől és hogy nagymértékben beépíthető legyen a terület. Az új főműhelyt végül az akkoriban lecsapolt Gyáli-tó helyén kezdték felépíteni, amit a befolyásos Károlyi családtól vett meg a MÁV, majd az egykori meder feltöltése és megerősítése után végül 1905-től fokozatosan adták át az új üzemcsarnokokat a munkásoknak (Rátonyi, 2012).

A MÁV a kiköltöztetett főműhely miatt az 1900-as évek elején vásárolt még egy 35 hektáros részt is Rákospalota külső területéből, Palota-Újfalu délkeleti határán, mely korábban gróf Károlyi István tulajdonát képezte (Csaba, 2017). Ez a földterület az 1800-as évek második feléből származó térképek szerint szőlőként funkcionált, mely azonban az 1880-90-es évek filoxérajárványa, vagy az 1863-66 közti fagyok miatt teljesen kipusztult, így amire a MÁV megvásárolta, már nem zajlott ott szőlőtermesztés. (Rátonyi, 2012).

Magyarországon a XIX. század második felétől kezdve igencsak komoly társadalmi problémává vált a lakhatás kérdése, mivel a munkások és családjaik meglehetősen rossz körülmények között éltek a túlzsúfolt, városi bérlakásokban (Mojzes, 2007). Ezen felül ez a korszak a hatalmas társadalmi egyenlőtlenségek kora, a munkások túlnyomó része alulfizetett, mellette pedig a nyugdíj- és a társadalombiztosítás még csak korlátozottan volt elérhető számukra. Ebből a környezetből azonban kiemelkedik a MÁV atyáskodó szemlélete, hiszen 1870-ben létrehozzák a nyugdíjpénztárat, majd megjelenik az egyenruha, az ingyenes utazási lehetőség, a lakbértámogatás, és a szolgálati lakások kiutalása is (Rátonyi, 2012).

A rákospalotai MÁV-telep a jelenlegi Rákos út-Wesselényi utca-Kolozsvár utca-Széchenyi utca határolta területen épült ki. Az első ütemben a Rákos út-Szent Korona utca-Ozmán utca-Széchenyi utca által határolt részen építettek összesen 30 darab, egyenként négylakásos földszintes lakóházat. Ezek a lakások egy-, illetve kétszobásak voltak, de fürdőszobát még nem hoztak létre az épületekben és a WC is az udvarban volt (Mojzes, 2007). A második ütemet 1914-ben kezdték meg, ekkor két- illetve háromemeletes tisztviselőházakat húztak fel az Ozmán utcától keletre fekvő területen. Ezekben a lakóházakban már a lakásokon belül vízöblítéses WC-t találni, ami azért is különleges, mert Rákospalota többi részén még évtizedekig nem volt vezetékes víz- és csatornahálózat kiépítve (Rátonyi, 2012). Ezen felül a telepen minden lakáshoz tartozott kert, amelynek mérete arányos volt a lakás méretével, illetve egy telken belül pedig a privát szférát és a közösségi életet a közös udvar foglalta egységbe (Csaba, 2017).

Az itt felépülő házak és lakások típusterv alapján készültek, mely terveket a MÁV Építészeti Főmérnöksége készített. A telepnek nincsenek nevesíthető tervezői, ennek ellenére az itteni épületek szép példáját mutatják a századforduló magyaros-szecessziójának. A MÁV a lakóházakon kívül számos kiszolgáló létesítményt is létrehozott és tartott fenn a telep működése során, 1911-ben adták át az elemi iskolát, amely az első állami iskola volt a községben, majd a Wesselényi utcában egy kisebb piac is megépült. Külön érdekesség, hogy a telep közepén pedig egy kertészet is működött, ahonnan még Pestre is szállítottak az itt felnevelt növényekből. Ezeken felül a telepnek volt saját rendőrőrse, gondnoka és kertészei is, illetve az itt lakókat a MÁV által fizetett orvos és fogorvos gondozta. Az ország más vasutas lakótelepeitől eltérően itt nem épült kultúrház, csak a főműhelyben jött létre a munkáskaszinó épülete, így a későbbiekben odaszerveződött a dolgozók kulturális élete. A két világháború közötti időszakban megépült a két legnagyobb felekezet egy-egy temploma is a telepen, 1935-ben a katolikus egyházé, 1944-ben pedig a reformátusoké (Rátonyi, 2012).

A telep történetének lejtmenete az 1940-es évek közepén kezdődött, 1945-ben a MÁV ingatlanok állami tulajdonba kerültek, majd fokozatosan amortizálódtak az évek során. 1950-ben a lakótelep az Istvánteleki Főműhellyel együtt „Landler” névre lett átkeresztelve, azonban a köznyelvben csak a főműhely esetében volt sikeres a névváltás, a lakótelep hivatalos elnevezése nem került át a mindennapi szóhasználatba. Az 1970-es években a telep közepén lévő kertészetből leválasztottak egy kisebb területet, ahova négy blokkházat építettek, összesen 48 lakással. Ebben az időszakban bontottak el 3 földszintes és 1 tizenkét lakásos emeletes épületet is az M3-as autópálya építése következtében, illetve ezen felül még 7 földszintes épületet a Rákos út mentén, hogy meg tudják építeni helyükön a 7 darab alagútzsalus, tízemeletes lakóépületet (Mojzes, 2007).

Az 1980-as évek elején végül lebontották a maradék 20 darab földszintes lakóházat is a Rákos út és az M3-as autópálya között, a helyén pedig az OTP-vel és a Közlekedési Minisztériummal közös beruházásként felépítettek egy lakótelepet. Az ekkor felépülő házgyári lakóházak már nem tartoztak a MÁV-hoz, így ezután szépen lassan megindult a MÁV-lakótelep egységének a felbomlása és a lakótelep kezelési jogát átvette a kerületi tanács. Az 1990-es években tovább folytatódott a telep lakásainak magántulajdonba kerülése, mára pedig a legtöbb lakóépület társasházi formában működik (Mojzes, 2007).

Fontos tudni, hogy 1993-ban fővárosi védettséget kapott a telep, így helyi védelmet élvez, bár ez nem befolyásolta jelentősen az átépítések ütemét. Jelenleg a lakások magántulajdonban vannak, a lakók saját ízlésük szerint alakítják át őket. Az egységes kezelés mára már elképzelhetetlen, de időnként felmerülnek tervek az egységes rehabilitációra is, 2008-ban pedig megalakult a MÁV Telep Baráti Köre nevű civil szervezet melynek célja, hogy megóvja a terület különleges egységét (Rátonyi, 2012).

Források

• Csaba, Kata. „MÁV lakótelep”. Helyem, Házam, Palotám, köt. 3., sz. 1., 2017, o. 46–47.
• Mojzes, Ildikó. „A száz éves lakótelep ethosza”. 100 éves a rákospalotai MÁV-telep, Rákospalotai Múzeum, 2007, o. 9–21.
• Rátonyi, Gábor. „A rákospalotai MÁV-telep”. Budapest, XV. kerületi blog, 2012. december 13., https://bpxv.blog.hu/2012/12/13/a_rakospalotai_mav-telep.

A MÁV-telep bejegyzés először Bp XV kulturális térkép-én jelent meg.