Az Öregfalu Rákospalota legrégebbi településrésze, a későbbi város e köré növekedett. Ez őrzi leginkább a korábbi falusias település- és utca szerkezetet. Ez abban mutatkozik meg, hogy a telkek viszonylag keskenyek, az utcák girbegurbák, jellemzően oldalhatáros, előkert nélküli beépítési móddal.

Az Öregfalu kiépülése a 19. század végéig lezárult, az itt található házak többsége a parasztház típushoz tartozott: az utcavonalra merőleges, telekhatár mentén húzódó, egymenetes, többsejtű lakóház, az utcai fronton szobával; utána következett a konyha, kamra, gazdasági helyiségek stb. A ház a szomszéd kertre tűzfallal, saját kertjére többnyire oszlopos tornáccal nézett, az utcára pedig háromszögű záródású oromfallal; az utcai falon egy vagy két kisméretű ablakkal.

1848-től az 1870-es évek elejéig terjedő időszakban az Öregfalu tovább terjeszkedett az egykori Dózsa György út (a mai Fő út) mentén délnyugat felé, rendezettebb utcahálózattal, de az addig uralkodó építkezési forma folytatásával. Rákospalota egészét nézve építészetileg ekkor uralkodott a romantika korszaka.

1870-es évektől kezdve a magyarországi építészetben az eklektika korszaka következett, mely során az Öregfalu lakóházai közül több is átalakításon esett át. Gyakran lebontották az eredeti parasztház-jellegű épület utcai részének homlokzatát, majd eklektikus stílusban építették azt újjá, miközben a tornácos udvari szárny változatlan formában megmaradt. Előfordult az is, hogy a meglévő épülethez L-alakban utcai szárnyat építettek, az elvárásokkal megegyező homlokzattal. Ezekkel az épületekkel a zártsorú, kisvárosias jellegű beépítési forma jelent meg az Öregfalu területén.

Forrás:

Kategória: Városrész