Rövid összefoglaló
A XV. kerületben három lakótelep árnyékában található meg a Rákospalota MÁV-telepi Jézus Szíve plébániatemplom. A templomot hosszas pénzgyűjtést követően 1934. szeptember 8-án kezdték megépíteni, majd négy évre rá fel is szentelték. A második világháborút és az ’56-os forradalmat kisebb sérülésekkel vészelte át, gyülekezete és jóakarói pedig folyamatosan azért fáradoznak, hogy fennmaradjon a templom és általa a közösség is. A Rákospalota MÁV-telepi Jézus Szíve plébániatemplom 2013. szeptember 8-án ünnepelte felszentelésének 75. évfordulóját, melyről egy ünnepi kiadványban is megemlékeztek.
Története
Az első világháború végére a MÁV-telep szinte teljes egésze kiépült, ezalatt pedig az Istvánteleki Főműhely dolgozóinak a száma már meghaladta az ezer főt. Nagyjából 1920-ra alakult meg a MÁV-telepi katolikus közösség, amely a jelenlegi templom melletti óvoda épületét használta kápolnaként 1920 és 1935 között. Ebben az időszakban templom csak Öregpalotán volt, és ez egyre nagyobb nehézséget jelentett az idősek, betegek és gyermekesek számára. Az 1920-as években többször is kérelmezték a telep lakói, hogy saját templomot építhessenek, ez azonban a Magyarok Nagyasszonya templom részéről jelentős ellenállásba ütközött (Rátonyi, 2013).
Az egyik hívő, Várady Berta asszony, szorgos közbenjárással érte el, hogy végül Dr. Hanauer Á. István váci megyéspüspök hozzájáruljon a templomépítéshez, így 1930. június 27-én megalakult a Templomépítő Bizottság, melynek elnöke Csordás Rezső, az Istvánteleki Főműhely vezetője lett (Vitai, 2007). A gyülekezet folyamatosan végezte az adománygyűjtő munkákat, hogy elegendő tőkét gyűjtsenek az építkezés költségeinek fedezésére, így többek között rendeztek kerti ünnepélyeket, „ipari vásárokat”, színielőadásokat, teaestélyeket, vacsorákat, mozielőadásokat, illetve kibocsátottak téglajegyeket is. Az építkezést 1934. szeptember 8-án kezdték el a MÁV által az egyháznak használatra átengedett területen, majd 1935 végére a munkálatok jelentősebb része el is készült, álltak a falak, megépült a torony és készen voltak a vakolással is. Az építkezés alatt, majd a berendezések beszerzése közben folyamatos pénzhiánnyal küszködött a gyülekezet az adománygyűjtések ellenére is, így főként a MÁV-nak, a rákospalotai tanácsnak, a római katolikus egyháznak, illetve a tehetősebb adakozóknak köszönhetően készülhetett el a templom teljes egészében (Rátonyi). Sok belsőtéri munkát végeztek el a főműhely munkatársai is a munkaidejükön túl, illetve a kerületi mesterek is több esetben ingyen segédkeztek, vagy jelentősen az akkori piaci ár alatti összeget kértek csak a munkájukért. Az elkészült templomot végül 1938. szeptember 8-án szentelték fel, és ekkor történt az első házasságkötés is (Novák Veronika és Rákospalota Máv-telepi Jézus Szíve Plébánia (Budapest), 2013).
A templomépületet Heintz Béla műépítész tervezte, aki a római iskolát ötvözte a korszak modern felfogásával. A kivitelezést egy rákospalotai építőmester, Fülöp József végezte, majd az oltár és freskóképeket pedig a szintén a római iskolához tartozó Leszkovszky György festőművész készítette. A színes üvegablakokat, melyeket Kölber Ernő tervezett, Majoros Károly cége készítette el, ezek azonba a II. világháború alatt szinte mind megsemmisültek, így ezeket a későbbiekben az eredeti tervek alapján több ízben is pótolni kellett (Rátonyi, 2013).
„A templomot eredetileg a szaléziek közreműködésével Don Bosconak akarták ajánlani, ám végül a Jézus Szíve irányzat felé fordultak a templomépítők. Jézus szívének a tisztelete két, a XVII. században élt szentnek köszönhetően terjedt el, Alacoque Szent Margit és Colombiére Szent Kolos révén, akik a templomi oltárfreskón kiemelkedve szerepelnek. A Szent Szív kultusz elterjedése érdekében egyébként a jezsuiták fejtettek ki erőfeszítéseket, s a XIX. század közepére lett elfogadott az egyházon belül. Magyarországon a XIX. század végétől terjedt el a kultusz, az első Jézus Szíve oltárt a tihanyi apátságban állították fel, majd a XX. században, különösen az 1930-as években lett sok Jézus Szíve templom – ebben az időszakban épült a MÁV-telepi is.” (Rátonyi, 2013).
A templomépület a II. világháború alatt közvetlen találatot nem kapott, „csupán” az ablakokat törte be a légnyomás, illetve a sekrestye mennyezete repedezett meg. 1956-ban azonban nem volt ilyen szerencsés az épület, találat érte a harangtornyot, így ekkor egy jelentősebb lyuk keletkezett a harangok magasságában. A templom sérüléseit a MÁV minden esetben kijavította, majd az 1970-es években kezdték el előkészíteni a létesítmény eladását az egyház számára, illetve ebben az időszakban történtek jelentősebb felújítások is. A templom és a templomkert tulajdonjogát végül 1982. május 4-én adta át a MÁV az egyháznak, 100 forint jelképes összegért (Novák Veronika és Rákospalota Máv-telepi Jézus Szíve Plébánia (Budapest), 2013). A későbbiekben jelentősebb kár 2016-ban érte az épületet, amikor egy elektromos zárlat következtében leégett az orgona, továbbá több falszakasz is megrongálódott, esetekben le is szakadt a vakolat. A mintegy tíz négyzetméteres területen égő tüzet a fővárosi hivatásos tűzoltók rövid idő alatt eloltották, majd elvégezték a templom kiszellőztetését, de emiatt ki kellett bontaniuk a háromosztatú ablaksorok felső sorát, ez pedig szintén komoly károkat okozott („Tűz ütött ki a XV. kerületi Jézus Szíve-plébániatemplomban”, 2016).
Források
- Novák Veronika és Rákospalota Máv-telepi Jézus Szíve Plébánia (Budapest). Otthonunk az Isten háza: a Rákospalota MÁV-telepi Jézus Szíve templom első 75 éve : 1938-2013. Rákospalota Máv-telepi Jézus Szíve Plébánia, 2013.
- Rátonyi, Gábor. „Rákospalota MÁV-telepi Jézus Szíve plébániatemplom”. Budapest, XV. kerületi blog, 2013. szeptember 27., https://bpxv.blog.hu/2013/09/27/rakospalota_mav-telepi_jezus_szive_plebaniatemplom.
- „Tűz ütött ki a XV. kerületi Jézus Szíve-plébániatemplomban”. Magyar Kurír – Katolikus hírportál, 2016. március 29., https://www.magyarkurir.hu/hirek/tuz-utott-ki-xv-keruleti-jezus-szive-plebaniatemplomban.
- Vitai, Attila. „A Rákospalota MÁV-telepi Jézus Szíve Templom”. 100 éves a rákospalotai MÁV-telep, szerkesztette Ildikó Mojzes, Rákospalotai Múzeum, 2007, o. 22–27.
