Az Ófaluban, a Kossuth Lajos utca 39-41. számú telken, a Szilas patak déli partján áll a kisméretű, barokk külsejű templom, megbújva a lakótelep paneljei között. A templom körül végzett ásatások egy a 13. században már elpusztult falrészletet hoztak felszínre, melyről 1972-ben kiderült, hogy a temető kerítőfalának részlete. A fal belső oldalánál a 12-13. század fordulójára jellemző cserépedény töredékek voltak. A régészeti metszeteken két pusztulási réteg figyelhető meg. Az alsó összeégett falomladékot tartalmazott, ez feltehetően az 1241-es tatárjárás emléke, a felső a 14. századi terep rendezése során keletkezett, amikor is a kerítőfal megmaradt részeit lebontották. Ez egybeeshetett az Árpád-kori, román stílusú kis templom átépítésével.

A mai templom a korábbi 14. századi gótikus épület átépítést tükrözi, alaprajzában: a nyújtott négyszögű hajóhoz annál keskenyebb, sokszögzáródású, támpillér nélküli szentély tartozik. A templom a török időkben, amikor a falu pusztává vált egy időre, erősen megrongálódott. A falu a 17. század végétől újratelepült, az igen nagy számú reformátusság mellett katolikus jobbágyok is érkeztek, a néhány év múlva már a tisztán katolikus lakossággal benépesült Dunakeszi plébániája illetékességi köréhez csatolták. A híveknek oda kellett át járniuk misére. Ezért került előtérbe a romos templom sorsa.

Az újjáépítésre 1735-ben került sor. Az alaprajzot megtartották, a hajót és a szentélyt nyomott fiókos donga-boltozattal fedték, a hajó déli oldalába három, a szentély déli és keleti oldalába pedig egy-egy szegment íves barokk ablakot vágtak és kisméretű sekrestyét építettek. A népies ízű barokk berendezésből megmaradt a szószék erősen átfestett állapotban és a főoltár menzája a tabernákulummal, kétoldalt egy-egy kürtöt tartó angyallal, középen a provinciális jellegű Szentháromság főoltárképpel. A templom toronya végül csak 1807-ben készült el.

1830-as években új, kőből épült oltármensa készült, az összes tartozékokkal, amely fölé új oltárképet helyeztek és az orgonát is javították. Amikor 1884-ben Palota önálló lelkészség lett, az istentiszteletek bemutatására továbbra is ez a kis templom szolgált. A nagytemplom felépülte óta e kis műemlék templom a Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Főplébániához tartozik. 1970-ben és 1972-ben folytatott régészeti kutatást környékén Melis Katalin. 1985-ben történt az épületen komoly statikai vizsgálat, mert falai repedeztek. Ekkor épült körülötte az Énekes utcai lakótelep és komoly földmunkák folytak környezetében. A templomot 2005-ben újították fel utoljára.

Forrás:

Kategória: Templom