A hazai vasúti közlekedés kezdetétől, azaz 1847-től működött javítóbázis a mozdonyok és kocsik rendszeres karbantartására, javítására. Ez kezdetben Pesten, a váci vasútvonal fejállomása közelében volt, de a vasúti hálózat bővülésével nehezen tudtak lépést tartani, illetve bővíteni se tudták a telepeket eredeti helyükön, ezért döntés született a műhely kitelepítéséről. Így esett a választás a szintén a váci vasútvonal mentén elterülő Rákospalotára, azon belül is az Istvántelken található lakatlan, vizes, zsombékos területre.
A főműhely kiépítése 1901-ben kezdődött tereprendezési munkálatokkal, a beruházás végső határideje pedig 1904. június 1-je volt. A kiköltözés utáni ünnepélyes átadásra végül 1905. május 1-jén került sor. A mozdonyszerelő műhely alapterülete 20 100 m2 lett, míg a kocsiszerelő műhely a maga 24 000 m2-ével a legnagyobb épületnek számított az iparterületen. A műhelyben dolgozók kezdeti létszáma 1150 fő volt, de tíz éven belül 2000 fölé emelkedett.
A főműhelynek saját öntödéje volt, oxigén- és gázgyárat építettek, két víztoronnyal pedig a saját és a MÁV-telep vízellátását is megoldották. Az 1911 őszén átadott Gödöllő-Veresegyház-Rákospalota helyiérdekű vasútvonalán üzembe helyezett villamos mozdonyok és motorkocsik javítását is az Istvántelki Főműhely látta el egészen 1934-ig.
A második világháború utolsó éveinek intenzív légibombázásai természetesen a főműhely épületeit is érintették, komoly károkat szenvedett a központi kocsijavító csarnok, valamint a mozdonyszerelde tetőszerkezete, de ettől függetlenül a munka nagyságrendileg 2500 fős létszámmal tovább folyt, közvetlenül a háború után főként szovjet részre.
Az Istvántelki Főműhely 1950. június 12-én felvette Landler Jenő nevét. 1970 és 1990 között is történtek fejlesztések: bővítették a szociális létesítményeket (öltözők, mosdók, étterem, konyha), a régi irodaházat lebontották és egy korszerűbbet építettek fel. Felújították a kocsi- és mozdonyosztály csarnokait, valamint 1990-ben korszerűsítették az öntődét. Ugyanakkor a gőzöskorszak 1960-as, ’70-es évekre eső végével egyre kisebb szerepe lett a főműhelynek, ami végül ebben a formában 1993. január 1-jével meg is szűnt.
Az egykori üzem egy része ma is aktív, itt található a MÁV Nosztalgia Kft gőzösműhelye, valamint az ide honosított Stadler FLIRT, BDVmot, BVhmot, BVmot motorvonatok és a Siemens Desiro motorkocsik helyett 2020-tól a Stadler KISS motorvonatok karbantartó csarnokai is. A terület jelentős részén viszont csak a pusztulás az úr, a gaz és rozsdás roncsok évről évre egyre rosszabb állapotba kerülnek, köztük a kihasználatlan csarnokok is.
1958-ban a kerületben munkacsoport alakult, mely Rákospalota helytörténeti vonatkozású dokumentumainak gyűjtését kezdte meg. A fővárosban harmadikként megalakuló helytörténeti gyűjtemény 1960. január 10-én kapott állandó helyet a Kossuth u. 39. sz. (ma 55.) alatt. A gyűjtemény Bővebben...
1846. július 15-én nyílt meg Magyarország első gőzüzemű vasútvonala Pest és Vác között, mely a Magyar Középponti Vasút tulajdonában volt. Már az átadást megelőzően, 1845. november 11-én megtartották az első próbautat Pest és Palota között: Bővebben...
A XV. kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete 2011-ben úgy döntött, hogy helytörténeti fasort állít, azon neves személyiségek, szervezetek és családok részére, akik tevékenységükkel hozzájárultak a kerületrész szellemi és környezeti fejlődéséhez. A Helytörténeti fasort végül 2013. november 8-án Bővebben...
