Palotaújfalu eredetileg csak az Ófalutól délre lévő, a váci vasútvonal és a Rákos út által határolt hosszú, keskeny városrész neve volt, de a későbbiekben eltérően dokumentálták a kiterjedését a területnek, így tulajdonképpen minden nevezhető Újfalunak, ami a XIX.-XX. században épült és a régi Rákospalota határain belül van. A klasszikus újfalui részt a mai Illyés Gyula utca – Rákos út – Taksony sor – Pázmány Péter utca, illetve a vasútvonal által körbezárt részen kell elképzelni. Ennek ellenére előfordul, hogy Újfaluként tüntetik fel régi térképeken a Régi Fóti úttól keletre, a Szentmihályi úttól északra elhelyezkedő részt is (Rátonyi, 2012).
Újfalu az 1880-as években kezdett kiépülni a Kisfalu vagy Sódergödör létrejöttével. 1917-re Ófalu lakossága nagyjából 8300, míg Újfalué több mint 21 000 fő volt. Nagyot lendít a terület fejlődésén, hogy 1901-ben saját vasútállomást kap a városrész, ez a Vysocki utcával szemben található állomás, de emellett az Istvántelki Főműhely, amely 1901 és 1905 között épül ki, szintén pozitív hatással volt a területre (Rátonyi, 2012).
Forrás:
Rátonyi, G. (2012) ‘Városrészek határán – a kerület negyedei’, Budapest, XV. kerületi blog, 4 November. Available at: https://bpxv.blog.hu/2012/11/04/ujpalota_pestujhely_rakospalota_sodergodor_ujfalu_benkotelep_lofflertelep_kovacsitelep (Accessed: 12 November 2021).
