Az eredeti malom 1770-ben épült a Szilas-patak mentén és több mint száz éven át uradalmi malomként működött. A szabadságukat megváltó palotai jobbágyok Károlyi gróftól regálerendezés keretében vásárolták meg a malomtartási jogot 1885-ben. Az épület viszont tíz évvel később, 1895-ben leégett, ezt követően Liva József, majd menye Liva Józsefné üzemeltették a malmot előbb, mint bérlők aztán, mint tulajdonosok.
Liva József a XIX. század végén a Ganz gyárban dolgozott, ahol malomipari berendezések felszerelése volt a feladata. Sokat utazott az országban, hogy a Ganztól megrendelt alkatrészeket a helyszínen összeállítsa, a malmokat beüzemelje. Liva végül 1903-ban megvette a malmot és a hozzá tartozó földet, s letelepedett Rákospalotán.
A Liva család miután megszerezte a tulajdonjogot, komplett üzletágakat építetett a malom és a hozzákapcsolódó vízbázis kihasználására. A közeli tó, melyt ma Nevesincsként ismerünk, kicsit feljebb feküdt, mint az alatta csordogáló Szilas-patak. Liva József ezt a szintkülönbséget használta ki: a tóból egy másik patak-ágat vágott a malomig, emiatt a víz szintkülönbségen folyt keresztül, s ennek az esésnek az energiája hajtotta meg a vízimalom kerekét. 1898-ban egy 20-szor 25 méteres medencét létesített és kabinokat épített, így létrehozva Rákospalota első és egyben utolsó strandfürdőjét. A medence vizét a duzzasztótérbe vezette, ahol pontyokat tenyésztett eladásra. Télen pedig a zsilipek segítségével leeresztették a víz jó részét, majd miután a hátra maradt víz megfagyott kimentek jeget vágni, amit aztán elvermeltek és nyáron a vendéglősöknek és a henteseknek adtak el.
A Liva-család nagyjából az államosításig, azaz 1952-ig működtette a malmot. Akkor egyrészt elrekesztették a felső patak vizét, s az alapvetően vízre épülő vállalkozás nem működhetett tovább, a strandfürdőt is bezárták. Az épület állaga évtizedekig elfogadható volt, annak köszönhetően, hogy a család egyik leszármazottja itt élt a malomhoz közeli lakóházban, de 1995-ben bekövetkezett halála után, már senki sem viselte a gondját az épületnek. Ezt követően a hajléktalanok, és egy környékbeli kompánia kezdte széthordani a ház értékeit: a tetőt, szerelvényeket, ajtókat, ablakokat és több más mellett a család fotóit, megőrzött régi iratait is. 1995. augusztus 29-én a malmot felgyújtották, ami maradt, leégett.
Az épület 2014 óta a XV. kerületi önkormányzat tulajdona, ma műemléki védelem alatt áll. A képviselő-testület 2015-ben döntött a romos vízimalom és környezetének további sorsáról. Az épület felújítása és az ingatlan hasznosítása két lépésben valósul meg. Az első ütem 2019 őszén zárult le, melyben az egykori malomépület állagmegóvása és helyreállítása volt a legfontosabb feladat. A mintegy fél éven át tartó rekonstrukció során a szakemberek pótolták és kijavították a leomlott és megrongálódott falszakaszokat, bevakolták a homlokzatokat. Helyreállították a tetőt, restaurálták a kőkereteket, nyílászárókat építettek be, és rendbe behozták a malomárok terét is. Az épületen belül kőzúzalékos, körülötte kavicsterítéses járófelület készült. A malom a felújítás óta üresen áll, 2022-ben sem kapott új funkciót.
Forrás:
- Rátonyi Gábor Tamás: Liva-malom: az utolsó pesti vízimalom romjain (https://bpxv.blog.hu/2013/06/12/liva-malom_rakospalota_vizimalom_liva_jozsef)
- Kiss Emília: Adalékok a „Liva”-malom történetéhez (https://epa.oszk.hu/03100/03105/00001/pdf/EPA03105_helyem_hazam_palotam_2015_1_019-029.pdf)
- http://www.kitervezte.hu/epuletek/ipar-mezogazdasag/liva-malom-budapest
- https://www.bpxv.hu/hirek/ujjaszuletett-a-liwa-malom
